Tegnap ismét összehangoltuk a kellemest a hasznossal 😀 .  Tulajdonképpen, egy rövid fotós körutat -, aminek a részleteibe most nem bonyolódnék bele… – hangoltunk össze a családi sétával. Csak ismételni tudom önmagam: megint megbizonyosodhattunk arról, hogy nem kell túl mélyen a pénztárcába nyúlni a tartalmas időtöltéshez 😛 …  Íme egy kis kedvcsináló olyan helyekre, amik … hm, hogy is szoktuk mondani, itt vannak a hátsónk alatt… 😛

Tulajdonképpen ez a bejegyzés csakis azért született, hogy majd sok év múlva így emlékezzünk vissza erre a „nem-tudok-rá-megfelelő-szavakat” időszakra. Talán tényleg itt az ideje elfogadni a merevítő pofonokat, amiket kibicsaklott értékrendünk kap mostanában 🙂 … Mi mindenesetre egy hatalmas sétával, fára mászással, Umi – sétáltatásával, virág szedéssel, nevetéssel, a távolba felcsillanó szemmel (igazából, távcsővel 😛 ) nézéssel, nyomászással tettük igencsak elviselhetővé az előbb említett dorgálást 😀 😀 😀 .

Napok óta próbálom szavakba önteni azt az érzelembombát, amit magammal hoztam a passiós utazásról, nagyjából sikertelenül… Két dolgot viszont pontosan tudok. Az egyik, hogy haragszom magamra, amiért évekig kimaradtam ebből az egészből, a másik pedig, hogy egy időre fel lettem tarisznyálva lelkileg. Mérhetetlenül hálás vagyok, amiért idén ilyen hatalmas szelet jutott nekem (is) abból a bizonyos idézőjeles tíz éves szülinapi PASSIÓ tortából… És mielőtt elbőgném magam, áttérek a fotókra, a mesélésre, a napokra… Első napunk az Abdára (Magyarország) utazással, érkezéssel ééééés hatalmas turisztikai látnivalódömpinggel telt. Az érkezésről annyit szeretnék megemlíteni, hogy nagyon szívélyes fogadtatásban volt részünk Abdán a Vándorbot Egyesület és az ottani Polgármesteri Hivatal részéről. Köszönjük! Szóval, ejtőzésre nem sok időt hagyva nekünk, érkezés után rögtön indítódtunk Ausztriába, Köpcsény (Kittsee) nevű helységbe (a google barátunk szerint ez egy falu Burgenland tartományban), a Hauswirth családi csokigyárába, ahol degeszre ehettük magunkat érdekesebbnél érdekesebb, pálinkásabbnál pálinkásabb csokiból 😛 :))) aztán Pozsony utcáin sétáltunk, egy kedves idegenvezető információtömkelegét hallgatva, és nem jegyezve meg belőle semmit :)))) Ezért próbáltam kicsit utánanézni, hogy miket is láttunk ott… néhány dolgot megtaláltam, amiket lefotóztam előzőleg. A kanálisból kikukucskáló Kandi, avagy Cumil nevű szobor örvendett a legnagyobb népszerűségnek, akinek fejét megsimogatva, kívánhattunk valamit és a legenda szerint teljesül, amennyiben nem kötjük senki más orrára a kívánságunkat 😛 😀 :)))) Én mindenesetre kívántam 😀 … Láttuk még a Mihály-kaput, fotózkodtunk a Napoleon szoborral, aki szeret padon könyökölni, gyönyörű épületek mellett haladtunk el… Húúúú, hát Pozsony mutatós város, csak ne rohantunk volna annyira :))))) …  A következő nap, gondolom mindenkinek még fokozottabb izgalomban telt, mert az volt a Naaaagy nap, […]

           Folyamatosan kapom a fejmosásokat, hogy keveset láttok belőlem, belőlünk … Hát fogadjatok szeretettel, a teljesség igénye nélkül, néhány fotót rólunk… Hogyan is telik nagyjából egy szabad hétvégénk 😀 , amire eredetileg egy Vama Veche-s kiruccanás volt betervezve :))))  de technikai okok miatt elmaradt… 😀 Nem keseredtünk el, feltaláltuk magunkat itthon, a közelben is 😀

Na, végre sikerült kis időt a családommal is tölteni… A hétvége tanulsága, hogy nem kell messze menni a látnivalóért, na meg az ennivalóért sem 😛 . Bár, ez a fajta sportszerűtlen élelemszerzés annyira nem lelkesített… Attit és Bogit annál inkább. Vagyis, őszintén? Én is visítottam, amikor kifogtam az első halat … de az állatvédőknek üzenem, nem csinálunk szokást belőle 😛 (És a csoportképkészítés itt sem ment, a sprintemmel bajok vannak 😛 )