Andi és Sanyika ízig-vérig szentegyháziak, és hasonlóan zajlott esküvőjük is, méltó befejezéseként az idei szezonnak  😀 .

” – Anya, emlékszem, amikor kicsi voltam és sírtam, megvigasztaltál… Abban a rózsaszín pizsidben voltál, amit most is használsz néha… – De hát nem emlékezhetsz, kicsi Bogi, hisz még baba voltál… – De emlékszem, anya, mert láttam a képen az albumban… ”  😀 Bogi már tudja, hogy a képeknek igenis van értéke, ahogyan Ildikó és Ádám is tudta ezt kezdettől fogva. Első találkozásunkkor egy analóg fényképzőgépet hoztak nekem ajándékba. Esküvőjük napján ennél még értékesebb ajándékokat kaptam tőlük: az egyszerűséget, a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést, az alázatot, a harmóniát és a hit fényét… Köszönöm nektek!

„Szia! neked szabad ismeretlenül írni azon a napon, mikor beléd szerettem?” – kezdte levelét Bibic egy évvel ezelőtt, amikor felkértek fotózni… Mondanom sem kell, hogy részemről is szerelem volt első olvasásra 😀 Szerintem, azok a felnőttek a legboldogabbak, akik legkevésbé vetkőzték le gyermeki mivoltukat, akik ösztönlények, őszinték, pozitívak, engedetlenek, ha úgy vesszük 😛 , közvetlenek, szeretetteljesek… Bibic és Tamás ilyenek 😀 Kívánom, hogy ez a fajta boldogság jó sokáig tartson!!!

Ha mondjuk "leg"-díjakat osztanék a lefotózott esküvőkre, Bartosék esküvője, valószínűleg, elnyerné a Legműsorosabb címet, amilyen parádésan találkoztak a csallóközi szokások és a népviselet a mi szokásainkkal és viseletünkkel...

Noémi és Lehel nagy napja, amolyan "intelligens esküvő" volt. Minden a helyén volt, ott és úgy, ahol és ahogyan annak lennie kell, semmi fölöslegessel, semmi hiánnyal. Természetesen, megkoronáztuk ezt egy hatalmas cserkészes sétával a Szent Anna tónál... :D .