Petra és Joci esküvői helyszínére érkezve, szívmelengető „nyakba ugrással” fogadott Petra 😀 megállapítva szélsebesen, hogy nagyjából egy azon magassággal büszkélkedhetünk. Hát, a sok mögöttünk lévő kilométer után ez felettébb jól esett 🙂 , mármint az ölelés… na jó, a magasságbeli dolog is 😛 :))) Na szóval, köszi Petra és Joci, hogy két napra családtagnak érezhettük magunkat szeretteitek körében!
Petra, kívánom, hogy ez a szeretetteljes, mindent elsöprő pörgés sose vesszen ki belőled, Joci, neked meg, hogy maradj mindig ilyen egyszerűen odaadó és érzékeny!
Éééés igen, a fenti volt az eredeti bevezető szövege a bejegyzésnek, de miután elküldtem Petrának és Jocinak a linket, muszáj volt most ez még ideírnom… Szóval, a lényeg megint a magasságon van :)))) Jocinak próbáltam elmagyarázni, hogy nem görbe, hanem a magasságbeli különbség miatt így tud puszit adni Petrának, és hogy ez így van jól… Erre Joci, ” Igen, én picinek szeretem” Azt hiszem nincs több mondanivalóm…
