Minden évben van legalább egy “itt még nem jártam soha” … Hát, Eger mindenképpen egy ilyen hely volt idén 😀 (Amúgy, fene gondolta, hogy háromszor is sikerül megjárnom Magyarországot az elmúlt kálvária miatt. :)))))…)
Nórával, úgy számoltam, kábé huszonhat éve találkoztam először. Hát mit mondhatnék? Az Alladin rajzfilm betétdalának elpléjbekkelése óta kicsit fejlődtünk mindketten :))))))))))
Az esküvőtök eszembe juttatta azt az életet, ami huszonévvel ezelőtt volt. Eszembe jutott, ahogy bátyám nyírta a füvet az udvarotokon, akkor még másképp kocka hassal 😛 … Látom magam előtt Papót, ahogy felültet téged, a fenékig érő, hamvasszőke hajú, magyarországi kislányt a lovára… és mamát, ahogy hozza tenyerén a tányérban az ordás palacsintát… Újraélem az együtt töltött kirándulások felhőtlen sétáit, ahol Pali nagyszabású elképzeléseit ecseteli a jövőbeli telekvásárlásról… Eszembe jut a nyári konyhátok, Icu ahogy zselét készít valamelyik süteményhez, közben Anyuval folyamatosan eszmét cserélnek mindenféle csajos dologról, amit azóta már én is értenék… Apuék, ahogy osztják az észt a garázsban valami műszaki témában…
Szóval, azóta sok minden megváltozott. Két dolog viszont biztos: ezek az emlékek, érzések, pillanatok örökre szívünkben fognak élni. A másik pedig, hogy a barátságunknak ki kell tartania még legalább kétszer ennyit 😀
(Huh, bocsi Viktor, hogy háttérbe szorultál a bevezető szövegemben, de az esküvőn olyan arcokat vágtál, hogy a fotók hangulatában úgyis te viszed majd a prímet :)))))) )
Nóra és Viktor! Köszönjük nektek, hogy általatok megtapasztaltunk oly sok emlékezetes pillanatot Egerben. Hamarosan találkozunk… találkozzunk!
