A Zsuzsival és Krisztiánnal való első találkozást, azt hiszem egyikünk sem fogja feledni egyhamar… Életem legrövidebb és legcsapadékosabb jegyes fotózása volt a Székelykőn 😀 a maga röpke öt percével. Mondjuk, a látvány kárpótolt azért valamicskét, csak nem tudtuk élvezni túl hosszan :))))) Na de szaladjunk csak kicsit előre, az esküvő napjára. Klisé ez a mondat, tudom, de minden egybekelés tartogat valami újat, valami leget, valami elsőt, valami magával ragadót. A megszámlálhatatlan ölelés mellett, Zsuzsiék esküvői szertartása volt számomra az egyik „leg-pillanat”. Megfogalmazhatatlan érzés lehet, amikor valakit édesapja ad össze élete választottjával…
Zsuzsi és Krisztián, ne hagyjátok abba ezt a sok ölelést!!!
(Ha nevet kéne adjak az esküvőknek, akkor ez lenne A NAGY ÖLELÉSEK ÜNNEPE) 😀
