Na, végre sikerült kis időt a családommal is tölteni…
A hétvége tanulsága, hogy nem kell messze menni a látnivalóért, na meg az ennivalóért sem 😛 . Bár, ez a fajta sportszerűtlen élelemszerzés annyira nem lelkesített… Attit és Bogit annál inkább. Vagyis, őszintén? Én is visítottam, amikor kifogtam az első halat … de az állatvédőknek üzenem, nem csinálunk szokást belőle 😛 (És a csoportképkészítés itt sem ment, a sprintemmel bajok vannak 😛 )
