A hagyományok szerint, ha ünnepnapok megüléséről van szó, azt szokás mondani, hogy „férjen bele a nyolcadjába”, azaz, nyolc napig érvényes az adott ünnepre vonatkozó köszöntés, jókívánság. Ilyen alapon még épp nem késtem le az újévi jókívánságok szétszórását számotokra, amit nyilván több szekérderéknyi fotóval fogok kifejezni 😀 Kicsit gondolkoztam, hogy legyen vagy ne legyen év végi összefoglaló. Mert lassan kezd kliséssé válni, na de olykor éppen a klisék létezésének biztonsága motivál arra, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat, szóval „éljenek a klisék” jeligével mégiscsak nekivetemedtem 2019 összegzésének. Tavalyi bevezetőmben megszámlálhatatlan ölelésekről, szerelmekről, gyermekpillantásokról, nevetésről és hasonló érzelmekről beszéltem, idén eldöntöttem, engedek a kíváncsiságomnak és megpróbálkozom a számokkal… . . . Szóval, a két inasom lelkes segítségével sikerült kiszámolni, hogy 2019-ben összesen, hozzávetőlegesen 65.046-szor kattant a két fényképezőgép zárja, nyilvánvalóan ebből majdnem fele fénykép július és augusztus hónapok folyamán készült. 27 településen jártam fotózni, Szentegyháza, Lövéte, Székelyudvarhely és Csíkszereda a dobogósok, ami a fotós látogatások gyakoriságát illeti. Idén Budapest volt a legnagyobb város, ahol megfordultam. A fotózásaim során kábé 6100 személlyel találkoztam, és ha a csoportképeket is beleszámoljuk a statisztikába, akkor nagy valószínűséggel le is fotóztam őket… Huh, hát nem is tudom, mit mondjak… pedig úgy éreztem, mintha egyre kevesebb lenne a tennivalóm :)))))))… Legyen a 2020 is valami ehhez hasonló! Köszönöm mindenkinek!
