Minden esküvőnek van valami különlegessége. Ennyiféle szerelmes pillantást, összebújást, felhőtlen nevetés ritkán sikerül egyszerre megörökítenem egyetlen nap alatt, egyetlen esküvő vendégseregéről… Igazából, azt hiszem, Emőke és Balázs vannak ilyen hatással az emberekre, hogy körülöttük mindenki szerelmi mámorban kezd úszni és simulós, ölelkezős, gondtalan, fellegekben járó lesz egy csapásra… Én is éreztem…

        Izolda és István dupla hétvégés esküvőjén annyi nevetést gyűjthettem magamba, amennyi akár egy egész életre elegendő lehetne, ha a nevetés egy olyan valami lenne, amiből bármennyi is elég :))))  Amikor megkérdezik majd tőlem a jövendőbeli menyasszonyaim, akiknek fotózni fogok, hogy milyennek kell(ene) lenniük életük legszebb napján, akkor Izoldával fogok példázódni. Legyenek ilyen nyugodtak és lazák, mint Izolda, öltözzenek fel az utolsó öt percben, fittyet hányva mindenre, nevessenek ilyen végtelenül sokat, érezzék át a legmélyebb lelki értelemben a szertartásukat és szeressék ilyen tiszta szívvel a melléjük rendelt férfit, ahogyan Izolda Istvánt!

Hosszú utat tett meg Csilla és Barni esküvői szervezése, de végül sikerült fergetegesen célba érnie. Mindig fokozottabb izgalommal vágok neki a szezonok nyitóesküvőinek, ez idén sem volt másképp 😛 . Szerencsémre, Csillát és Barnit most már felüdíti Abád varázslatos csillagszeme (is), és az őket körülvevő család, baráti társaság mind-mind besegített abban, hogy a megálmodott napjuk a lehető legjobban közelítsen a tökéletes fele, megkönnyítve ezzel az én dolgomat is 🙂 Csilla, Barni és Abád, kívánok nektek nagyon sok ilyen tartalmas, szeretetteljes pillanatot, mint amilyenben az esküvőtök napján részesültetek!

          Valahogy mindig különösebb – természetesen, teljes mértékben pozitív értelemben –  érzés barátokat fotózni, mint idegent… A kezdeti gyomorideg nevetéssé és elégedettséggé alakult végül a vidám szánkózós és nagyon havas 😛 sétának köszönhetően 😀 . Ari  kötött sapkái, sálja és a pufi takaró saját készítés: I – knit and crochet

Editke nem értette, miért ujjongok, hogy ennyi bogár repdes körülöttük… :))))  aztán, miután átküldtem neki a képeket, azt írta nekem üzenetben: „esküszöm, ha nincs ez a fotózás, butábban megyek a föld alá…” Szóval, Editke és Attila, tökéletes helyen voltunk, tökéletes időben… ez jelent(het) valamit… 😀

Van az a klisés ismerkedős mondat,  ” Nem ismerlek én már valahonnan? …” Zsófival és Endrével kapcsolatban minduntalan ezt éreztem tegnap… 😀 Szóval, a kávézást lecseréltük inkább egy nagypénteki sétára…egy nem is akármilyenre… Húúhaa…Fogom én tudni tartani veletek a lépést azon a bizonyos Nagy napon?! :))))) …éééés ti sem maradhattok ki, Kinga és Huni, bocsi… 😛 😀 :))))