- Dátum
- 2023-08-08
A hagyományoknak, népszokásoknak akkor van értelme mondjuk egy esküvőn, de nem csak, ha azokat rendeltetésük szerint építjük be az eseménybe és emeli az adott ünnep bensőségességét, szellemi értékét, nem utolsó sorban a hitelességét, anélkül, hogy átformálódnának társadalmi elvárások béklyóivá. Esküvők fotózásakor akkor érzem magam a legkomfortosabban, ha hiteles az, amit meg kell örökítenem. Nah, hát Erika és Attila szakítottak a legtöbb, szerintük erőltetett szokással és önmaguk képére formálták a teljes napot, ezáltal sikerült egy olyan természetes, felszabadult, maximálisan hiteles és pozitív energiával tele ünnepet összehozniuk, amilyent ritkán fotóztam eddigi pályafutásom során. Amióta esküvői fotózásra adtam a fejem, nem csak a szakmai fejlődés útján próbálok haladni előre, hanem emberként is, igyekszem megérkezni magamhoz. Erika és Attila esküvője nagyon sokat segített most nekem ebben, köszönet nekik érte! És nagyon sok okosságot tudnék még ide írni a társadalmi elvárásoktól, az önismereten át, a hiteles esküvői szervezési tippekig mindenről, de beszéljen helyettem Erika üzenete, utána pedig a képek: „Szia kedves Izolda! Kicsit szomorú is vagyok hogy elkészültek a fotók, mert így a mi kommunikációnak is valahol vége szakad Hatalmas öröm volt téged megismerni! Kicsit keserédesen nézem végig a képeket … még nem is néztem végig őket, hogy még maradjon egy kicsit abból az érzésből, olyan csodálatos nap volt az esküvőnk, önfeledten boldogok voltunk, de egy pillanat alatt eltelt és szinte olyan volt, mint egy álom… ezért kellettél Te, de nagyon, hogy megörökíthesd a pillanatokat, hogy biztosan tudjam, igazi volt es megtörtént … „ Még találkozunk, ebben biztos vagyok!- Dátum
- 2023-05-15
Andi és Tamás esküvőjével indítottam idén a szezont. El sem hiszem, hogy ez már a kilencedik…Huh! Ennél kellemesebb, jólesőbb, nyugisabb napot el sem tudtam volna képzelni motivációsnak így elsőre. Remélem, ez a lendület nem fogy el a nyár végére 😛 :))))) Személyesen nem sikerült találkoznunk a nagy nap előtt a szerelmesekkel, de ahogy betoppantam Andiékhoz, mintha hazaérkeztem volna. Jó kis barátnős, csacsogós hangulat fogadott, amilyent szeretek :D, Tamáséknál pedig, nyilván a szokásos „lövögessük egymást” pasis hangulat, mi más?! 😀 Természetesen csakis a legesküvősebben pozitív értelemben 😀 A kreatív fotózáson a kis romantikus piknik, a csodás öreg, virágba borult gyümölcsfák között, felhelyezte a habot a tortá(nk)ra. Szóval, Andi és Tamás, köszi és hamarosan találkozunk…- Dátum
- 2023-03-30
Emlékeztek még Mesi mérhetetlen szaktudására, ami a nevetést illeti? Mert én igen 😀 Tavalyi szezonom egyik legnagyobb hősei voltak Mesi és Zoli (és Mesi a legkerekebb is 😀 ). Annyira más, amikor olyan embereknek kell megörökítenem életük e szép napját, akikkel már régóta összeköt valamilyen formában az élet. Kicsit mindig elfogultabb vagyok, kicsit mindig jobban magával ragad. Úgy bosszantott tavaly, hogy nem tudok időt szakítani az összefoglaló feltöltésére. Na de ennek a sok csodás embernek itt a helye az oldalon. Rám derítő hatással van, hátha rátok is…- Dátum
- 2022-07-13
Jó hosszú út vezetett Rena és Attila nagy napjáig, mindenkinek… Na de Lucának köszönhetően (vagy, legalábbis többnyire), olyan arcukat mutatták meg Attila és Rena, aminek létezéséről eddig nem tudtam <3 Ha minden igaz, hamarosan szomszédok leszünk Attiláékkal, szóval, muszáj volt ezt a fotózást rendesen megcsinálni, hanem hallani fogom egy életen át :)))))))))))))))) Viccet félretéve, Rena és Attila, és ugye Luca is, alig várom az első közös kávézást a szomszédban 😀 A többit pedig az esküvőről foglalják össze a képek:- Dátum
- 2022-05-26
Sok minden változott az elmúlt két évben, ezt mindannyian tudjuk. De ettől még a legfontosabbak mindig ugyanazok voltak, lesznek, zúdítsanak ránk bármit, bárkik, bárhogyan, bármeddig… A szerelem, a család, a vidámság, a zöld fű, a tánc, a béke, a napfény, a kiskedvencünk, a motorok dübörgése, az ének, a csillagok, az eső és a szél, az esküvői mámor, a holdfény, mind – mind a miénk marad… <3 Rebeka és Norbi már tudják ezt… <3- Dátum
- 2021-03-13
Lehet, hogy az oldalam azt hitte, nem élek, olyan rég nem tettem közzé semmit :))))) Törjük meg a csendet, a türelmetlenséget, a „kikeletváró depit” Anita és Tihamér fotózásán elcsípett hangulattal. Tavaly nyáron, hirtelen felindulásból kattogtattunk néhányat, kellemes fényben és fiatalos pezsgéssel. Éééés igen, üzenem Bandi bácsinak, (de azóta tuti rájött…), hogy a bugját mi ványoltuk szét… azaz Anita és Titi, de értem, miattam… 😛 …és akkor már üzenem mindenkinek, hogy lesz málnaillat, mezítlábas verőfény, szénában heverészés, szerelmes szellő simogatás és minden, csak még egy kis türelem 😀 😀 <3 <3- Dátum
- 2020-01-07
A hagyományok szerint, ha ünnepnapok megüléséről van szó, azt szokás mondani, hogy „férjen bele a nyolcadjába”, azaz, nyolc napig érvényes az adott ünnepre vonatkozó köszöntés, jókívánság. Ilyen alapon még épp nem késtem le az újévi jókívánságok szétszórását számotokra, amit nyilván több szekérderéknyi fotóval fogok kifejezni 😀 Kicsit gondolkoztam, hogy legyen vagy ne legyen év végi összefoglaló. Mert lassan kezd kliséssé válni, na de olykor éppen a klisék létezésének biztonsága motivál arra, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat, szóval „éljenek a klisék” jeligével mégiscsak nekivetemedtem 2019 összegzésének. Tavalyi bevezetőmben megszámlálhatatlan ölelésekről, szerelmekről, gyermekpillantásokról, nevetésről és hasonló érzelmekről beszéltem, idén eldöntöttem, engedek a kíváncsiságomnak és megpróbálkozom a számokkal… . . . Szóval, a két inasom lelkes segítségével sikerült kiszámolni, hogy 2019-ben összesen, hozzávetőlegesen 65.046-szor kattant a két fényképezőgép zárja, nyilvánvalóan ebből majdnem fele fénykép július és augusztus hónapok folyamán készült. 27 településen jártam fotózni, Szentegyháza, Lövéte, Székelyudvarhely és Csíkszereda a dobogósok, ami a fotós látogatások gyakoriságát illeti. Idén Budapest volt a legnagyobb város, ahol megfordultam. A fotózásaim során kábé 6100 személlyel találkoztam, és ha a csoportképeket is beleszámoljuk a statisztikába, akkor nagy valószínűséggel le is fotóztam őket… Huh, hát nem is tudom, mit mondjak… pedig úgy éreztem, mintha egyre kevesebb lenne a tennivalóm :)))))))… Legyen a 2020 is valami ehhez hasonló! Köszönöm mindenkinek!- Dátum
- 2019-07-04
A vőlegények, és úgy általában a fiúk nem szoktak nagyon repesni az örömtől, ha fotózásról van szó, nem annyira szívesen táncolnak, pörögnek, sőt, a folyamatos fülig érő széles mosoly sem annyira jellemző rájuk… Nos, mindezt Tünde élete párja, Jocó, határozottan megcáfolta esküvőjükön, ami nyilvánvalóan Tünde érdeme is… 🙂 Már csak azon kell dolgozni egy hosszú, tartalmas, közös életen át, hogy ez így is maradjon 😀 <3- Dátum
- 2018-12-30
Kellene ide valami nagyon hangzatos bevezető szöveg, de ugyanazt érzem, mint eddig, hogy „húha, mennyi vagány dolog történt velem idén megint és hogy milyen szerencsés vagyok, meg ilyenek… ” Igen, tudom, ez már unalmas, de egyszerűen képtelen vagyok a hálátlanságra :)))) Akaratlanul is számvetést csinál az ember minden év végén, és én 2018 végén sem érzek különbet, mint tavaly, meg azelőtt, meg azelőtt… Részem volt megszámlálhatatlan nevetésben, ölelésben, kíváncsiskodó gyerekpillantásban, szerelemben, vágyakozó tekintetben, szülői gondoskodásban, barátságban… Lassan a kezemmel és a szívemmel eggyé válik a fényképezőgép (a kötőtűkkel egyetemben 😛 ) és ez egyre felemelőbb érzés. Bevallom, nem kis fejtörést okozott a fotók kiválogatása, de igyekeztem… Köszönöm nektek! Kívánom, hogy a következő év se legyen rosszabb! 😀- Dátum
- 2018-10-31
Idén másodszor látogattam meg Franciaországot, ezúttal Marie és Adrien esküvőjére utaztam ki. Nagy kaland volt számomra. Arra a hétvégére eső repülőzéseim száma meghaladta jóval az évi átlagot, a kedvenc pizsamám a szétszórtságom áldozataként a szállodában maradt, Párizsban elnéztem a járatot és azt hittem lekéstem a visszafele repülő gépet, volt hanyatt – homlok rohanás a csomagokkal! :))))))))) Aztán a budapesti repülőtéren lenyúlták az itthonra szánt kis, francia szuvenírjeim, a hazafele tartó busz meg majdnem ottfelejtett a vecsési megállóban… Szóval, izgalomban nem volt hiány… Na de térjünk csak vissza kicsit Marie és Adrien legfontosabb ünnepére. Huh, hát ismételten hiányzott a francia tudásom, de igyekeztem tanulni néhány dolgot, az angol gyakorlása pedig nem ártott. Rennes városához közeli településeken fotóztam (ami Bretagne régió, avagy Brittany, ha úgy tetszik… sok érdekes dolgot írnak a kultúrájáról, történelméről, olvassatok utána! Nekem sajnos nem sikerült látnom, tapasztalnom sok mindent ebből, de lehet ez egy újabb bakancslistás pont… Amit megjegyeztem, hogy Rennes-ben van Peugeot gyár 😀 ) Szóval, Iffendic-ben volt az esküvő nagy része, a Domain a la Chasse kastélyban, a polgári esküvőt leszámítva, ami Chartres de Bretagne községben lett megrendezve, Adrien édesapja celebrálásával. Ritka kellemes, alázatos és egyszerű emberekként ismerhettem meg Mariet és Adrient, temérdek egymáshoz fűződő erős érzelemmel, rendkívül őrült, pozitív baráti társasággal megáldva, odaadó családtagokkal, szeretem emberekkel… Igazából, az érdekessége az volt az esküvőnek, hogy bár a kommunikáció köztünk nem volt akadálytalan, mégis úgy jöttem el az esküvőről, hogy tele volt a szívem. A szertartást végigbőgtem, pedig nem értettem belőle egy kukkot sem :))))) Valahogy a könnyeket, az elérzékenyülést folyékonyan megtanultam […]
