Azóta is azon gondolkodom, melyik az a tizenegy ország, ahonnan odasereglettünk az esküvőtökre. Ötöt sikerült kitalálnom…  Éééés igen, tele vagytok jófej emberekkel, Zsófi és Endre, alátámasztom!!! (és arra is büszke vagyok, hogy kapásból, ismeretlenül nyolc pontot értem el a kvízjátékotokon, amin Zsófi tizenhármat… 😛 ) Szóval, hogy is van ez Endre? Két hét elég megszervezni az esküvőt, de csak a meghívó elkészüléséhez kellett két hónap és tizenegy verzió?! (A tizenegyes számot valaki szereti… 😀 ) Vannak itt ellentmondások azért…        De ezek az egymást kiegészítő ellentmondások, ahogyan Zsófi megnyugtató aggodalmaskodása összefér Endre idegesítő nyugodtságával, tették tökéletessé esküvőtöket! Köszönöm nektek ezt a felejthetetlen, őrült*  napot és kívánom, hogy soha ne fogyjatok ki  az ellentmondásokból! 😛 😀 *bocs, de rólatok minduntalan az őrült szó jut eszembe… arról a szóról pedig a jegyesfotózásotok, ami itt látható        

   Számtalanszor megbizonyosodtam már arról, hogy egy összetartó baráti társaság és a szoros családi kötelék, mennyire magas szintre tudja emelni az esküvők sikerességét. Most sem volt ez másképp… Valószínűleg, ennek köszönhetően futkosott jólesően a hideg a hátamon több ízben is Poki és Misi esküvője alatt ( főleg a „Smoke on the Water” – nél  és  a „szinkronpogózásnál” a bulin 😛 :))) )    Szóval, kívánom nektek, hogy ez a hangulat ne lankadjon sosem!!!   Poki és Misi jegyesfotóit megtaláljátok ITT

Andi és Sanyika ízig-vérig szentegyháziak, és hasonlóan zajlott esküvőjük is, méltó befejezéseként az idei szezonnak  😀 .

” – Anya, emlékszem, amikor kicsi voltam és sírtam, megvigasztaltál… Abban a rózsaszín pizsidben voltál, amit most is használsz néha… – De hát nem emlékezhetsz, kicsi Bogi, hisz még baba voltál… – De emlékszem, anya, mert láttam a képen az albumban… ”  😀 Bogi már tudja, hogy a képeknek igenis van értéke, ahogyan Ildikó és Ádám is tudta ezt kezdettől fogva. Első találkozásunkkor egy analóg fényképzőgépet hoztak nekem ajándékba. Esküvőjük napján ennél még értékesebb ajándékokat kaptam tőlük: az egyszerűséget, a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést, az alázatot, a harmóniát és a hit fényét… Köszönöm nektek!

„Szia! neked szabad ismeretlenül írni azon a napon, mikor beléd szerettem?” – kezdte levelét Bibic egy évvel ezelőtt, amikor felkértek fotózni… Mondanom sem kell, hogy részemről is szerelem volt első olvasásra 😀 Szerintem, azok a felnőttek a legboldogabbak, akik legkevésbé vetkőzték le gyermeki mivoltukat, akik ösztönlények, őszinték, pozitívak, engedetlenek, ha úgy vesszük 😛 , közvetlenek, szeretetteljesek… Bibic és Tamás ilyenek 😀 Kívánom, hogy ez a fajta boldogság jó sokáig tartson!!!

Ha mondjuk "leg"-díjakat osztanék a lefotózott esküvőkre, Bartosék esküvője, valószínűleg, elnyerné a Legműsorosabb címet, amilyen parádésan találkoztak a csallóközi szokások és a népviselet a mi szokásainkkal és viseletünkkel...

Noémi és Lehel nagy napja, amolyan "intelligens esküvő" volt. Minden a helyén volt, ott és úgy, ahol és ahogyan annak lennie kell, semmi fölöslegessel, semmi hiánnyal. Természetesen, megkoronáztuk ezt egy hatalmas cserkészes sétával a Szent Anna tónál... :D .