Noémi „Disney-hercegnős” szépsége lenyűgözött, ahogyan István bulizós lelke is. Ritkán sikerül olyan vőlegényt fotózni, aki ennyire szeret táncolni, mint István 😀 Bár, nem sikerült túlságosan megismernem Istvánt az esküvő előtt, mivel a személyes találkozóra Noémi nélküle érkezett, az esküvőn elcsípett pillantásokból, ölelésekből arra merek következtetni, hogy Noémi megtalálta a hozzáillő daliás herceget 😀 <3

Hu: Angával és Thomas-al tavaly decemberben egészen Berethalomig mentünk személyes találkozóra 😛 . A kissé cudar idő ellenére nagyon kellemesen eltöltöttünk négyesben egy délelőttöt az erődtemplomnál. Természetesen készítettünk néhány fotót is… 😀 En: With Anga and Thomas we went all the way to Berethalom to meet each other in person 😛 In spite of the slighty shabby weather the four of us spent a very pleasant morning at the fortified church, we also took some photographs… 😀   Az esküvő napja… Wedding day….   Minden esküvőn tanulok valamit. Anga és Thomas esküvőjén két dolgot biztosan megtanultam. Az egyik, hogy szeretnék minél több nyelvet beszélni,  a másik, hogy bár több nyelv elhangzott a nagy napon, a lényeg mindegyiken ugyanaz. A mosoly, a szerelem, a családi támogatás, a baráti hozzáállás, a lelkesedés, a meghitt ünneplés nyelvét mindenki egyformán érti…   I always learn something at each wedding. At Anga and Thomas’s wedding I have deffinitely learnt two things. First of all, I want to learn to speak as many languages as possible and secondly: even though one could hear many languages on the ’’big day’’, the point is always the same. The language of smile, of love, of family’s support, of friends’ attitude, of enthusiasm, of cozy celebration is understood equally in each language.

„A Sas repül, a Sas repül…” szoktuk hallani a kémfilmekben 😀 Most már a Sass felszállt végérvényesen 😀 , együtt Gabóccal… És milyen szívmelengető, fergeteges, mindent elsöprő felszállás volt!!! Nincs más hátra, mint azon ügyködni, hogy a teljes repülés ilyen legyen!  Ahogy elnézem a barátokat és a családot, ez nem lesz túl nehéz… 🙂

Petra és Joci esküvői helyszínére érkezve, szívmelengető „nyakba ugrással” fogadott Petra 😀 megállapítva szélsebesen, hogy nagyjából egy azon magassággal büszkélkedhetünk. Hát, a sok mögöttünk lévő kilométer után ez felettébb jól esett 🙂 , mármint az ölelés… na jó, a magasságbeli dolog is 😛 :)))   Na szóval, köszi Petra és Joci, hogy két napra családtagnak érezhettük magunkat szeretteitek körében! Petra, kívánom, hogy ez a szeretetteljes, mindent elsöprő pörgés sose vesszen ki belőled, Joci, neked meg, hogy maradj mindig ilyen egyszerűen odaadó és érzékeny! Éééés igen, a fenti volt az eredeti bevezető szövege a bejegyzésnek, de miután elküldtem Petrának és Jocinak a linket, muszáj volt most ez még ideírnom… Szóval, a lényeg megint a magasságon van :)))) Jocinak próbáltam elmagyarázni, hogy nem görbe, hanem a magasságbeli különbség miatt így tud puszit adni Petrának, és hogy ez így van jól… Erre Joci, ” Igen, én picinek szeretem” Azt hiszem nincs több mondanivalóm…