- Dátum
- 2020-01-07
A hagyományok szerint, ha ünnepnapok megüléséről van szó, azt szokás mondani, hogy „férjen bele a nyolcadjába”, azaz, nyolc napig érvényes az adott ünnepre vonatkozó köszöntés, jókívánság. Ilyen alapon még épp nem késtem le az újévi jókívánságok szétszórását számotokra, amit nyilván több szekérderéknyi fotóval fogok kifejezni 😀 Kicsit gondolkoztam, hogy legyen vagy ne legyen év végi összefoglaló. Mert lassan kezd kliséssé válni, na de olykor éppen a klisék létezésének biztonsága motivál arra, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat, szóval „éljenek a klisék” jeligével mégiscsak nekivetemedtem 2019 összegzésének. Tavalyi bevezetőmben megszámlálhatatlan ölelésekről, szerelmekről, gyermekpillantásokról, nevetésről és hasonló érzelmekről beszéltem, idén eldöntöttem, engedek a kíváncsiságomnak és megpróbálkozom a számokkal… . . . Szóval, a két inasom lelkes segítségével sikerült kiszámolni, hogy 2019-ben összesen, hozzávetőlegesen 65.046-szor kattant a két fényképezőgép zárja, nyilvánvalóan ebből majdnem fele fénykép július és augusztus hónapok folyamán készült. 27 településen jártam fotózni, Szentegyháza, Lövéte, Székelyudvarhely és Csíkszereda a dobogósok, ami a fotós látogatások gyakoriságát illeti. Idén Budapest volt a legnagyobb város, ahol megfordultam. A fotózásaim során kábé 6100 személlyel találkoztam, és ha a csoportképeket is beleszámoljuk a statisztikába, akkor nagy valószínűséggel le is fotóztam őket… Huh, hát nem is tudom, mit mondjak… pedig úgy éreztem, mintha egyre kevesebb lenne a tennivalóm :)))))))… Legyen a 2020 is valami ehhez hasonló! Köszönöm mindenkinek!- Dátum
- 2019-11-19
Esküvő napján egyszer azon kaptam magam, hogy számolgatom, mióta is ismerem Dettit és Kingát (pontosításképpen azoknak, akik nem tudják, Kinga lenne Detti menyasszonyunk ikertesója). A matematikát mindig is szerettem, de néha még számomra is ijesztőek a számok 😛 . Szóval, az elmúlt tizenhárom évben, így vagy úgy, mindig jelen voltunk egymás életében… Az igazsághoz hozzátartozik az a tény is, hogy ismeretségünk első néhány évében váltanunk kellett egy-két mondatot, mielőtt meg tudtam állapítani, hogy éppen melyikükkel is beszélek :)))) Na de, az vesse rám az első követ, aki soha nem szívta le a „KingaDetti összetévesztősdit” élete során 😛 . Mindenesetre, tavaly Detti volt az, aki tartotta bennem a lelket, amikor a párizsi repülőtéren egyszeri lány módjára, hajszál híján elvesztem :)))))) Jocóban kellemesen csalódtam az utófotózás alkalmával. Bevallom, amolyan makrancos fickó képét festette le első találkozásunkkor, aztán újfent megbizonyosodtam arról, hogy nem tanácsos előítélkezni… Na jó, kicsit azért is tartottam Jocótól, mert jártas az esküvői fotózásban, így ilyenkor nyilvánvalóan fájdalmasabban mardos az a bizonyos megfelelési kényszer… Detti és Jocó, elfogult vagyok, tudom, de köszi nektek, hogy enyém volt a megtisztelő feladat és kívánom, hogy hamarosan találkozzunk… a többit úgyis tudjátok 😀 … ééés mindeközben a „stáb” többi tagja :D…- Dátum
- 2019-10-22
Timivel és Lórival először tavalyelőtt találkoztam egy másik, szívemnek nagyon kedves esküvőn. Elmondásuk szerint, készítettem róluk azon a bizonyos esküvőn egy tánc közben összebújós képet, ami többek között megadta nekik az ihletet, hogy fotósuknak felkérjenek. (Ezért tették meg ezt még akkor, majdnem két éve, nehogy elkeljen a dátumuk 😀 … ééés milyen jól tették! ). Ma átküldtem a fotókat, illetve linkeltem ezt a bejegyzést Timiéknek, mire Timi hajszálnyit szemrehányóan szegezte nekem a kérdést, hogy miért is nincs bevezető szöveg a sorozat mellett, mert ő úgy várta, hogy milyen szépet fogok írni nekik, róluk …, mert ő úgy szereti, amiket írok … Nos, he – he, őszintén jól esett! (Köszi Timi 😀 !) Amit mindenképpen el szerettem volna mondani, hogy Timi és Lóri első perctől felfogták, hogy az esküvői fotózás velem, velük, együtt, egy időigényes, magunkat odatevős, felettébb szórakoztató, érzelemdús közös „meló”. Már a jegyes fotózáson képes volt Timi nyakig – na jó, csak bokáig – süllyedni az iszapos kaolinba a fotók kedvéért. Természetesen tudta, hogy Lóri ott van és lesz, hogy fogja a kezét. Fotóztam már olyan esküvő(kö)n, ahol egész éjjel vadásznom kellett, úgymond az új pár közös pillanatait. Na, Timi és Lóri esküvője nem ilyen volt. Minden percben egyek voltak, ott sem engedték el egymás kezét. Mit mondhatnék, tartson ez a „kézfogás” egy emberöltőn át, és még egy kicsit annál is tovább!- Dátum
- 2019-08-15
Bertyót mindenki ismeri, aki kicsit is vonzódik az egyedi, kézzel festett ruhakölteményekhez. Egy szoknyakészítés alkalmával ismerkedtünk meg mi is, ezelőtt három vagy négy évvel… már nem is tudom… Mit mondhatnék? „Egy húron pendülés” volt első látásra! 😀 Valószínűleg ez volt az oka annak is, hogy Bertyó és Zsolt esküvőjén elég sűrűn megfeledkeztem fotós mivoltomról és határozottan vendégnek éreztem magam :))))) . Azt azért tudnotok kell, hogy a képzeletbeli Hőseim listáján Bertyó kifejezetten előkelő helyen szerepel látásmódjával, hatalmas szívével (amit úgy képzelek el, mint a menyasszonyi ruháját kifeszítve 😀 ) , alkotásaival, életvitelével… mindennel! Zsoltot nem sikerült megismernem nagyon, de tisztában vagyok Bertyó ízlésével, így kizárt, hogy bármi negatívat lehetne mondani róla is 😀 . Megtisztelőnek éreztem az esküvőn betöltött szerepemet! Maradjon veletek ez a hangulat egy életre!- Dátum
- 2019-07-12
Amikor szakmabeli kér fel, hogy örökítsem meg életük egyik legfontosabb napját, amellett, hogy roppant kiváltságosnak érzem magam, fokozottabb az izgalmam és a megfelelési kényszerem is, nyilvánvalóan… Zsófi és Gábor – kizárólag jó értelemben vett – komfortzóna – gyilkos* esküvője üdítő érzés volt a szívemnek, lelkemnek. Mindkettőjüknek megvan a maga kis tartalmas élettörténete, a családdal, barátokkal egyetemben, amit mostantól szerelmesen, szorgalmasan egybeszőhetnek 😀 . * kicsit utánanéztem, hogy ilyen kifejezés létezik-e egyáltalán, és arra a következtetésre jutottam, miután csak a fordítottját találtam – „gyilkos komfortzóna” -, ami nyilván az ellenkezőjét is jelenti, hogy tényleg találó jellemzője lesz az élményünknek, és merészelem használni a kifejezést 😛 .- Dátum
- 2019-07-04
A vőlegények, és úgy általában a fiúk nem szoktak nagyon repesni az örömtől, ha fotózásról van szó, nem annyira szívesen táncolnak, pörögnek, sőt, a folyamatos fülig érő széles mosoly sem annyira jellemző rájuk… Nos, mindezt Tünde élete párja, Jocó, határozottan megcáfolta esküvőjükön, ami nyilvánvalóan Tünde érdeme is… 🙂 Már csak azon kell dolgozni egy hosszú, tartalmas, közös életen át, hogy ez így is maradjon 😀 <3- Dátum
- 2019-05-30
Minden szezonnyitó esküvőre, valahogy fokozottabb izgalommal indulok el, tele kíváncsisággal, kérdésekkel… Aztán amikor megérkezem és elkezdek fotózni, észrevétlenül újra részese leszek az érzelmi forgatagnak… Blanka és Robi esküvőjén, számomra kétségtelenül, a repülős menyasszony-rablós pillanat volt a legérdekesebb és legegyedibb. Visszaérkezéskor, Blanka arcán díszelgő fülig érő hatalmas vigyorból arra merek következtetni, hogy számukra is maradandó lesz a dolog 😀 … Na de lássuk, mi minden történt még Blanka és Robi körül… 😀- Dátum
- 2018-12-30
Kellene ide valami nagyon hangzatos bevezető szöveg, de ugyanazt érzem, mint eddig, hogy „húha, mennyi vagány dolog történt velem idén megint és hogy milyen szerencsés vagyok, meg ilyenek… ” Igen, tudom, ez már unalmas, de egyszerűen képtelen vagyok a hálátlanságra :)))) Akaratlanul is számvetést csinál az ember minden év végén, és én 2018 végén sem érzek különbet, mint tavaly, meg azelőtt, meg azelőtt… Részem volt megszámlálhatatlan nevetésben, ölelésben, kíváncsiskodó gyerekpillantásban, szerelemben, vágyakozó tekintetben, szülői gondoskodásban, barátságban… Lassan a kezemmel és a szívemmel eggyé válik a fényképezőgép (a kötőtűkkel egyetemben 😛 ) és ez egyre felemelőbb érzés. Bevallom, nem kis fejtörést okozott a fotók kiválogatása, de igyekeztem… Köszönöm nektek! Kívánom, hogy a következő év se legyen rosszabb! 😀- Dátum
- 2018-10-31
Idén másodszor látogattam meg Franciaországot, ezúttal Marie és Adrien esküvőjére utaztam ki. Nagy kaland volt számomra. Arra a hétvégére eső repülőzéseim száma meghaladta jóval az évi átlagot, a kedvenc pizsamám a szétszórtságom áldozataként a szállodában maradt, Párizsban elnéztem a járatot és azt hittem lekéstem a visszafele repülő gépet, volt hanyatt – homlok rohanás a csomagokkal! :))))))))) Aztán a budapesti repülőtéren lenyúlták az itthonra szánt kis, francia szuvenírjeim, a hazafele tartó busz meg majdnem ottfelejtett a vecsési megállóban… Szóval, izgalomban nem volt hiány… Na de térjünk csak vissza kicsit Marie és Adrien legfontosabb ünnepére. Huh, hát ismételten hiányzott a francia tudásom, de igyekeztem tanulni néhány dolgot, az angol gyakorlása pedig nem ártott. Rennes városához közeli településeken fotóztam (ami Bretagne régió, avagy Brittany, ha úgy tetszik… sok érdekes dolgot írnak a kultúrájáról, történelméről, olvassatok utána! Nekem sajnos nem sikerült látnom, tapasztalnom sok mindent ebből, de lehet ez egy újabb bakancslistás pont… Amit megjegyeztem, hogy Rennes-ben van Peugeot gyár 😀 ) Szóval, Iffendic-ben volt az esküvő nagy része, a Domain a la Chasse kastélyban, a polgári esküvőt leszámítva, ami Chartres de Bretagne községben lett megrendezve, Adrien édesapja celebrálásával. Ritka kellemes, alázatos és egyszerű emberekként ismerhettem meg Mariet és Adrient, temérdek egymáshoz fűződő erős érzelemmel, rendkívül őrült, pozitív baráti társasággal megáldva, odaadó családtagokkal, szeretem emberekkel… Igazából, az érdekessége az volt az esküvőnek, hogy bár a kommunikáció köztünk nem volt akadálytalan, mégis úgy jöttem el az esküvőről, hogy tele volt a szívem. A szertartást végigbőgtem, pedig nem értettem belőle egy kukkot sem :))))) Valahogy a könnyeket, az elérzékenyülést folyékonyan megtanultam […]- Dátum
- 2018-10-18
Számtalanszor megfogadtam magamnak, hogy amint hazaértem egy esküvőről, azonnal megírom a tapasztalataimat a bevezető szövegekhez, ameddig még friss az élmény a szívemben, de ez természetesen még egyszer sem sikerült :))) Még nehezebb összeszednem a gondolataim, amikor egy teljesen új környezetben, más országban tartódik a nagy nap, elárasztódunk a híres francia gasztronómia nyújtotta egyedi finomságoktól, a megszámlálhatatlan turisztikai látnivalón át, a háromféle frigymegerősítő szertartásig Betti és Arnaud esküvője alkalmával, a családnak köszönhetően. Nem beszélve arról, hogy már másfél hónapja volt ez a „nyaralásunk” Marseille-ben és környékén, de majd ez a turistafotókkal teletűzdelt esküvői történet mesél nektek helyettem is 😛 Dióhéjban csak annyit, hogy az élmény máris visszaköszönt, mert két héttel az esemény után, megint kilátogattam az országba, csak kicsit északabbra. De erről majd egy másik bejegyzésben fogok mesélni… I have promised myself many times that as soon as I get home from a wedding I will immediately write my experiences for the introductory texts until I all the experiences are still new, but of course, I haven’t succeeded once so far :))) It’s even harder to recap my thoughts when it comes to a wedding in a completely new environment, new country, flooded with the unique delicacies offered by famous French gastronomy, through the countless tourist attractions, to the three ceremonies at the wedding of Betti and Arnaud, thanks to their family. Not to mention that this „vacation” in Marseille was already a month and a half ago but this wedding story full of tourist photographs will tell you more about it. In a nutshell, the experience is coming back […]- Dátum
- 2018-09-04
A Zsuzsival és Krisztiánnal való első találkozást, azt hiszem egyikünk sem fogja feledni egyhamar… Életem legrövidebb és legcsapadékosabb jegyes fotózása volt a Székelykőn 😀 a maga röpke öt percével. Mondjuk, a látvány kárpótolt azért valamicskét, csak nem tudtuk élvezni túl hosszan :))))) Na de szaladjunk csak kicsit előre, az esküvő napjára. Klisé ez a mondat, tudom, de minden egybekelés tartogat valami újat, valami leget, valami elsőt, valami magával ragadót. A megszámlálhatatlan ölelés mellett, Zsuzsiék esküvői szertartása volt számomra az egyik „leg-pillanat”. Megfogalmazhatatlan érzés lehet, amikor valakit édesapja ad össze élete választottjával… Zsuzsi és Krisztián, ne hagyjátok abba ezt a sok ölelést!!! (Ha nevet kéne adjak az esküvőknek, akkor ez lenne A NAGY ÖLELÉSEK ÜNNEPE) 😀- Dátum
- 2018-08-05
Rékával és Barnival úgy indult esküvős „pályafutásunk” , hogy egyik évben, túlzás nélkül, minden második esküvőn találkoztunk. Elkacagtuk, hogy még fotósként is sok egy évben ennyi esküvőn részt venni… :)))) Aztán ennek „gyümölcsét” szüretelhettük múlt hónapban, a saját esküvőjükön, ahol egész pontosan hét olyan kedves fiatal pár volt jelen, akiknek az elmúlt években volt szerencsém megörökíteni életük legszebb napját 😀 … Mit mondhatnék, páratlan élmény volt… éééés van egy olyan érzésem, hogy idén még összefutunk egy esküvőn Rékáékkal, a kezdetekhez hasonló felállásban 😀 :))) ….
