Napok óta próbálom szavakba önteni azt az érzelembombát, amit magammal hoztam a passiós utazásról, nagyjából sikertelenül… Két dolgot viszont pontosan tudok. Az egyik, hogy haragszom magamra, amiért évekig kimaradtam ebből az egészből, a másik pedig, hogy egy időre fel lettem tarisznyálva lelkileg. Mérhetetlenül hálás vagyok, amiért idén ilyen hatalmas szelet jutott nekem (is) abból a bizonyos idézőjeles tíz éves szülinapi PASSIÓ tortából…
És mielőtt elbőgném magam, áttérek a fotókra, a mesélésre, a napokra…
Első napunk az Abdára (Magyarország) utazással, érkezéssel ééééés hatalmas turisztikai látnivalódömpinggel telt. Az érkezésről annyit szeretnék megemlíteni, hogy nagyon szívélyes fogadtatásban volt részünk Abdán a Vándorbot Egyesület és az ottani Polgármesteri Hivatal részéről. Köszönjük!
Szóval, ejtőzésre nem sok időt hagyva nekünk, érkezés után rögtön indítódtunk Ausztriába, Köpcsény (Kittsee) nevű helységbe (a google barátunk szerint ez egy falu Burgenland tartományban), a Hauswirth családi csokigyárába, ahol degeszre ehettük magunkat érdekesebbnél érdekesebb, pálinkásabbnál pálinkásabb csokiból 😛 :))) aztán Pozsony utcáin sétáltunk, egy kedves idegenvezető információtömkelegét hallgatva, és nem jegyezve meg belőle semmit :)))) Ezért próbáltam kicsit utánanézni, hogy miket is láttunk ott… néhány dolgot megtaláltam, amiket lefotóztam előzőleg. A kanálisból kikukucskáló Kandi, avagy Cumil nevű szobor örvendett a legnagyobb népszerűségnek, akinek fejét megsimogatva, kívánhattunk valamit és a legenda szerint teljesül, amennyiben nem kötjük senki más orrára a kívánságunkat 😛 😀 :)))) Én mindenesetre kívántam 😀 … Láttuk még a Mihály-kaput, fotózkodtunk a Napoleon szoborral, aki szeret padon könyökölni, gyönyörű épületek mellett haladtunk el…
Húúúú, hát Pozsony mutatós város, csak ne rohantunk volna annyira :))))) …
A következő nap, gondolom mindenkinek még fokozottabb izgalomban telt, mert az volt a Naaaagy nap, a szereplés… A magam nevében, én legalábbis ezt éreztem 🙂 Na de ne rohanjunk megint annyira… Előadás előtt, szerencsére jutott kevés szabadidő, miután egy rövid sétát tettünk Győr központjában. Meglátogattunk egy nagyon kellemes cukrászdát, megkóstoltuk a nagyon ízletes medvehagymás sütijüket, és lazíthattunk keveset…
… és készülődtünk az előadásra (részemről pedig annak fotózására 😛 )
A Passió előadásról nem tudok írni egyebet, el kell menni/jönni, megnézni, átélni, feltöltődni…
… és reménykedem, hogy a fotók legalább hajszálnyit visszaadnak abból, amit közvetíteni hivatott a Szent Gellért Alapítvány fiataljaiból és sérültjeiből álló kis csapat.
… és végül elérkezett az utolsó nap. Kihasználtuk minden percét. Országgyűlési múzeumban nézelődtünk, megnéztük a díszőrséget az Országháza előtt, végül felmeneteltünk a Gellért hegyre, mert az olyan epic : a Gellértesek a Gellért Hegyen… 😀
Bónusz: néhány csoportkép és szelfi, hogy lássátok, volt bolondkodás is azért…
