” – Anya, emlékszem, amikor kicsi voltam és sírtam, megvigasztaltál… Abban a rózsaszín pizsidben voltál, amit most is használsz néha…
– De hát nem emlékezhetsz, kicsi Bogi, hisz még baba voltál…
– De emlékszem, anya, mert láttam a képen az albumban… ” 😀
Bogi már tudja, hogy a képeknek igenis van értéke, ahogyan Ildikó és Ádám is tudta ezt kezdettől fogva. Első találkozásunkkor egy analóg fényképzőgépet hoztak nekem ajándékba. Esküvőjük napján ennél még értékesebb ajándékokat kaptam tőlük: az egyszerűséget, a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést, az alázatot, a harmóniát és a hit fényét…
Köszönöm nektek!
