Tulajdonképpen ez a bejegyzés csakis azért született, hogy majd sok év múlva így emlékezzünk vissza erre a „nem-tudok-rá-megfelelő-szavakat” időszakra. Talán tényleg itt az ideje elfogadni a merevítő pofonokat, amiket kibicsaklott értékrendünk kap mostanában 🙂 … Mi mindenesetre egy hatalmas sétával, fára mászással, Umi – sétáltatásával, virág szedéssel, nevetéssel, a távolba felcsillanó szemmel (igazából, távcsővel 😛 ) nézéssel, nyomászással tettük igencsak elviselhetővé az előbb említett dorgálást 😀 😀 😀 .
