- Nemrég egyik korábbi menyasszonyomtól — mármint, nem az én menyasszonyom volt, csak én fotóztam az esküvőjén 🙂 — kaptam egy barátságos, de határozott fejmosást (be kell valljam, jogosan), amiért mostanában nem osztok meg teljes történeteket az oldalamon. Őszintén szólva örömmel tölt el, hogy ebben a gyorsvideós, tiktokker (azt sem tudom, hogy írják helyesen) világban még mindig akadnak, akik szenvedéllyel szeretik a klasszikus, mesélős fényképsorozatokat. Ezen felbuzdulva most összeállítottam egy kis ízelítőt Zsuzsi és Boti nevetős esküvőjéről. (És ezúton is köszönöm a jogos emlékeztetőt! 😄) Az idei esküvői szezon számomra különösen megható: a legtöbb pár, akiket fotózhatok, olyan fiatal szerelmesekből áll, akik közül legalább az egyiknek évekkel ezelőtt a ballagási képeit is én készítettem. Bár rengeteg közhelyet sorolhatnék, hogy ez mit is jelent, a legértékesebb gondolatot emelném ki: megtiszteltetésként élem meg, hogy továbbra is méltónak tartanak a bizalmukra. ❤️ Zsuzsit is régóta ismerem, de igazán a szívem csücske akkor lett, amikor ballagási portrékat készítettünk róla — több körben is: ősszel, télen… Még a kötött holmijaim reklámfotózásában is segített, teljes lelkesedéssel. Egyszer kölcsönadott egy piros mázas csuprot, fehér szívecskékkel, karácsonyi dekoráció gyanánt — azóta is abból iszom a kávémat. Komolyan. Botit Zsuzsin keresztül ismertem meg, és hát… nem kellett csalódnom Zsuzsi ízlésében 😄 , Anna-Angyalka pedig a kis pufiságával, cukiságával az első perctől kezdve megvett kilóra. Szóval: ez van. Köszi, hogy megint veletek lehettem! Remélem, a képek visszaadják, amit ti egymásban láttok. A csupor pedig — nincs mese — végleg marad. ☕️
