Kellene ide valami nagyon hangzatos bevezető szöveg, de ugyanazt érzem, mint eddig, hogy “húha, mennyi vagány dolog történt velem idén megint és hogy milyen szerencsés vagyok, meg ilyenek… ” Igen, tudom, ez már unalmas, de egyszerűen képtelen vagyok a hálátlanságra :)))) Akaratlanul is számvetést csinál az ember minden év végén, és én 2018 végén sem érzek különbet, mint tavaly, meg azelőtt, meg azelőtt… Részem volt megszámlálhatatlan nevetésben, ölelésben, kíváncsiskodó gyerekpillantásban, szerelemben, vágyakozó tekintetben, szülői gondoskodásban, barátságban… Lassan a kezemmel és a szívemmel eggyé válik a fényképezőgép (a kötőtűkkel egyetemben 😛 ) és ez egyre felemelőbb érzés.  Bevallom, nem kis fejtörést okozott a fotók kiválogatása, de igyekeztem… Köszönöm nektek!       Kívánom, hogy a következő év se legyen rosszabb! 😀

         Idén másodszor látogattam meg Franciaországot, ezúttal  Marie és Adrien  esküvőjére utaztam ki.  Nagy kaland volt számomra.  Arra a hétvégére eső repülőzéseim száma meghaladta jóval az évi átlagot, a kedvenc pizsamám a szétszórtságom áldozataként a szállodában maradt, Párizsban elnéztem a járatot és azt hittem lekéstem a visszafele repülő gépet, volt hanyatt – homlok rohanás a csomagokkal!  :))))))))) Aztán a budapesti repülőtéren lenyúlták az itthonra szánt kis, francia szuvenírjeim, a hazafele tartó busz meg majdnem ottfelejtett a vecsési megállóban… Szóval, izgalomban nem volt hiány…         Na de térjünk csak vissza kicsit Marie és Adrien legfontosabb ünnepére.  Huh, hát ismételten hiányzott a francia tudásom, de igyekeztem tanulni néhány dolgot, az angol gyakorlása pedig nem ártott.  Rennes városához közeli településeken fotóztam (ami Bretagne régió, avagy Brittany, ha úgy tetszik… sok érdekes dolgot írnak a kultúrájáról, történelméről, olvassatok utána!  Nekem sajnos nem sikerült látnom, tapasztalnom sok mindent ebből, de lehet ez egy újabb bakancslistás pont… Amit megjegyeztem, hogy Rennes-ben van  Peugeot gyár 😀 ) Szóval, Iffendic-ben volt az esküvő nagy része, a Domain a la Chasse kastélyban, a polgári esküvőt leszámítva, ami  Chartres de Bretagne községben lett megrendezve, Adrien édesapja celebrálásával.  Ritka kellemes, alázatos és egyszerű emberekként ismerhettem meg Mariet és Adrient, temérdek egymáshoz fűződő erős érzelemmel, rendkívül őrült, pozitív baráti társasággal megáldva, odaadó családtagokkal, szeretem emberekkel… Igazából, az érdekessége az volt az esküvőnek, hogy bár a kommunikáció köztünk nem volt akadálytalan, mégis úgy jöttem el az esküvőről, hogy tele volt a szívem. A szertartást végigbőgtem, pedig nem értettem belőle egy kukkot sem :))))) Valahogy a könnyeket, az elérzékenyülést folyékonyan megtanultam […]

Tulajdonképpen, csaknem négy évvel ezelőtt, Xanthi környékén indult a fotós karrierem 😛 de ez egy másik történet… 😛 Szóval, gondoltunk egyet Emiliáékkal és összekötöttük nyaralásunkat  egy könnyed jegyes fotózással. Görögország pörgős, forró országnak bizonyult ismét. Ínycsiklandóan változatos főztjükben és mérhetetlen vendégszeretetükben nem csalódtunk… 😀 De térjünk csak vissza kicsit Emiliára és Lehelre, beszélgessenek a képek helyettem… …és akkor íme a teljes “stáb” 😛